Etelka története

„Nagyon nehéz volt ez a jó pár év, de a lelkem mindig azt kívánta, hogy muszáj hozzá bemenni, kell, hogy legyen támasza.”

Megnézem a videót!

Etelka egyedül élő nyugdíjas, özvegy. Amikor kiderült számára, hogy egy közeli családtagjára, L-re szabadságvesztés vár, összetört. Nem tudta, meddig tart majd ez a „pokol”, egy dologban azonban a kezdetektől fogva biztos volt: mindenben és bármi áron támogatni fogja szerettét. Több mint négy éven keresztül járt látogatni, nem volt egyetlen alkalom sem, amit kihagyott volna. Azzal igyekezett tartani a lelket L-ben, hogy újra és újra elmondta neki, hazavárja a szabadulása után.

Eközben sokszor érezte úgy, hogy túlságosan szigorúak és kegyetlenek a szabályok. Szinte elviselhetetlen volt számára, hogy semmilyen érintést nem engedtek meg közöttük, a plexifal bevezetése után pedig alig hallották egymást. Etelka nem hagyta ennyiben, orvosi igazolást szerzett arról, hogy rosszul hall, ezért végül engedélyezték számukra az elválasztó nélküli beszélőt. „Ha kitessékelnek az ajtón, bemászok az ablakon” – meséli magáról. Szeretné, ha történetével vigaszt nyújthatna más hozzátartozóknak, mert tudja, ebben az élethelyzetben csak kevesekre számíthat az ember.

L. négy és fél év után szabadult, Etelka pedig ígéretéhez híven befogadta és segítette őt az első lépések megtételében. L. sikeresen befejezte tanulmányait, ma már dolgozik, megházasodott, önálló életet él.



Ismerd meg a többiek történetét is!