Luca története

„Ott van a fejemben folyamatosan, hogy mi van vele, hiszen nagyon szeretem, és aggódom, aggódunk mindannyian érte. Minden napunkra, minden percünkre rányomja a bélyeget ez az érzés.”

Megnézem a videót! 

Luca története

Luca fiatal, két gyermekes anyuka, akinek egy közeli hozzátartozóját ítélték két év letöltendő börtönbüntetésre. A bevonulást megelőzően az egész család tanácstalan volt, nem voltak korábban ilyen helyzetben, nem tudták mi a teendő. Annyira elterelte a figyelmüket a sok évig elhúzódó büntetőeljárás is, hogy egyáltalán nem gondolkodtak azon, mi lesz akkor, ha mi lesz akkor, ha tényleg börtönbüntetésre kerül sor.

Komoly kihívást okozott az egész családnak, miképpen birkózzanak meg a mindennapokban szerettük ideiglenes elvesztésével. Sokat aggódtak miatta, mindig várták, hogy telefonáljon, miközben olykor elmulasztották megélni a saját napjaikat. Amikor pedig sikerült elűzniük rövid időre az aggodalmaikat, kicsit elfelejtették, milyen helyzetbe kerültek, rendre lelkiismeret-furdalásuk támadt: „most nem rá gondoltam, biztosan jól van még?”

Csak egyetlen alkalommal látogathatták meg a börtönben szerettüket, ezt követően már csak Skype-on keresztül látták a koronavírus miatt bevezetett látogatási tilalom miatt.

„Ebben az időszakban tanult meg a kisfiam járni. Iszonyú jó érzés volt, ahogy felsétáltunk a Duna-parttól az otthonunkig úgy, hogy közben fogom a kezét, és tudom, hogy mennyit jelentett volna neki, ha azonnal elmesélhetjük — de erre nem volt lehetőség” — meséli Luca.



Ismerd meg a többiek történetét is!